Claude Gross

Eric Claire & Dimpfelmoser (Matthias Heuermann) interjúja Augustus 2002

fordította Eric további kérdések Jon Heywood, René Brooymans, Tina Barrett & Richard Lawther

Matthias: Az emberekkel kapcsolatban akik tesztelték The Unexpected & the Gates to the Forgotten City't, ők soha nem akadtak el, sem panaszkodtak a sáskákra és néhány rejtélyesebb kapcsolóra?

Claude: Nem, senki sem panaszkodott. Hát, nem kaptam panaszt emailen vagy fórumokon. Mindazonáltal, kaptam egy vagy két kérést hogy segítsek néhány nehéz feladattal, különösen a járat az automata fegyverrel.

Matthias: Szóval senki sem panaszkodott a sáskákra, eh? Akkor kötelességemnek látom hogy most megtegyem: 'A sáskák túl lettek adagolva! Tönkretették a játékmenet egyes részeit számomra!' (panasz vége). Érdekel hogy az emberek élvezik-e pályáidat? Megtennéd -például- hogy megfontolod kidobni az útvesztőket ha kiderül hogy az emberek általában utálják őket?

Claude: A sáskákról, attól fűgg mennyi ideig maradsz a Sárkány előtt mert ő az aki köpködi őket. Szóval tartsd magad biztonságos helyen és ne maradj a lábai között túl sokáig. Persze, elfogadok minden javaslatot és kritikát. Figyelembe véve őket dolgozom.

Matthias: Oh, szóval az a csúnya sárkány volt? Ki gondolta volna?! Hát, hála istennek hogy akkor ezt tisztáztuk. Mi -nézeted szerint- a legrosszabb hiba amit egy pálya készítő csinálhat?

Claude: Hogy Lara elakad egy olyan helyen ahonnan nem tud visszajönni, például ha elfelejtett felvenni egy esszenciális tárgyat anélkül hogy képes lenne visszajutni.

Eric: The City of Gods 1: The Cave 1/2, The Forgotten Passage és The Unexpected részei az egész storynak és mégis elég különbözőek, különösen a helyszinek. Hogyan magyarázod ezt, mi a rejtett történet vagy a végső színhelye a sorozatnak?

Claude: OK az igaz hogy a helyszinek és design teljesen változik egyik pályáról a másikra, a szempontodtól fűgg, de nem könnyű megalapozni egy színhelyt cut scene'ek nélkül. Itt fogom folytatni a helyszint az egész kalandhoz: Larát felhívta egy barát egy Indiai templomban. Ennek a srácnak bajai vannak egy szervezettel ami fenyegette őt. Azt akarták hogy feltárja az összes titkot amit ő és barátai titokban tartottak egy elfeledett városról, az Istenek Városáról ahogy az ősi bölcsek hívták, és egy nagy hatalomról mélyen eme Városban. Lara már hallott kicsit a Város létezéséről barátjától, de ignorálta mostanáig hogy mások is tudhatnak róla. És itt kezdődik a story. The Lair (The Cave 1/2): Szóval Larának jönnie kell hogy segítsen barátjának, de mikor megérkezik a pompás templomba amiről kicsit már tudott korábban, látta hogy fenntartások nélküli zsoldosok ellepték a templomot és az egyetlen remény hogy élve lássa újra barátját hogy gyorsan menjen az Istenek Városába tudva hogy a járat ami generációkon át titokban volt tartva valahol itt volt a szentélyben. The Forgotten Passage: Szóval Lara megtalálta a járatot ami a templom alá vezet de ignorál minden veszélyt és csapdát odabenn. A most követendő utat sem ismeri. Nincs választása kivéve megtalálni az utat ami vezet, a legenda szerint, az óceán mélyére ahol a város kapuját őrzi egy rejtélyes teremtmény. Csak a teremtmény nevének kiejtése menekülésre késztetné a legbátrabb embereket. The Unexpected: Lara megtalálta a kivezető utat az elfeledett járatból és gondolta egyenesen a barlanghoz megy ahol a kapunak kell lennie. De a vízalatti mélységek után, végül némi levegőt talál és megérkezik valami elé ami úgy néz ki mint egy hajó roncs. Csak van egy probléma: a fészek papjai előbb érkeztek! The Gates to the Forgotten City: Tehát Larának be kell hatolni ebbe a vízalatti tenger bázisba amit barátai építettek, de úgy látszik barátai felébresztették az őrzőt. Ez azt jelenti hogy a kapu már nincs messze, de előbb el kell menekülnie ebből a pokolból!

Matthias: Van kedvenc jeleneted? Vagy egy rendezés ahol a tökéletességre törekszel?

Claude: Azt hiszem a tökéletesség attól fűgg hova helyezed. Fejlődni akarok minden alkalommal hogy ne maradjanak hibák, de nem könnyű egy amatőrnek aki szórakozásból dolgozik.

Eric: Az egyik read-me fileodban azt mondtad, hogy a pálya építés jó szórakozást jelent mert sok dologgal lehet kisérletezni az Editort használva. Mik a korlátaid? Gondolod hogy véget fog érni a pályaépítés?

Claude: Egyellőre nem gondolom hogy le fogok állni, mert kapok annyi örömet mint mindig saját pályáim készítésből. Most City of Gods folytatását építem és tulajdonképpen rájöttem hogy van néhány korlátja az Editornak és ez az ami irritál: mindig szeretném fejleszteni a részleteket és tovább lépni de nem mindig lehetséges mert van egy korlát amit figyelembe kell venni az Editor elérhető memóriája.

Tina: Ha egy 'Angel of Darkness' editor felbukkanna, akkor is az eredeti level editort használnád?

Claude: Befejezném a dolgokat amikkel jelenleg foglalkozom, de biztos elkezdenék építeni az új editorral.

Matthias: Van olyan konkrét része más szerki pályának ahol muszáj volt azt gondolnod: bárcsak én gondoltam volna erre.

Claude: Igen, gyakran megtörténik textúrákkal és néhány más design elemmel. Sok időt töltök textúrázással/design'al, és néhány jó ötletet csak akkor találok mikor a pályám már kész.

Richard: Mi a kedvenc szined?

Claude: Zöld.

Matthias: Hát, köszönjük ezt az érdekfeszítő kérdést Richard. Claude, ég a lakásod, mely dolgokat viszel magaddal?

Claude: Először a PCmet és aztán néhány ruhát.

Tina: Ha PCdet elkoboznák, megváltoztatnád az élet stílusod, vagy egyszerüen depresszióba esnél?

Claude: Megtalálnám a módját hogy szerezzek egy újat.

Eric: Azt hiszem elég fiatal vagy, (ne kérdezd miért) igazam van? Mi a kedvenc video játékod?

Claude: Nem mondom meg mennyi idős vagyok, de nem jársz messze az igazságtól. Kedvenc játékom, Tombraider mellett persze, a Final Fantasy sorozat.

Matthias: Miért nem mondod meg mennyi idős vagy?

Jon: És én szeretném tudni hogy partnered menyire támogató figyelembe véve az idő mennyiséget amit pályák építésével töltesz?

Claude: Jó kérdések. Mindkettőre felelek egy válaszban. Fiatalabb vagyok mindkettőtöknél, 26 éves. Csak azért nem akartam elmondani mennyi idős vagyok mert nem akartam nevetséges lenni, egy srác video játékokkal játszik mikor 26 éves. Nyilvánvalóan fontos szétválasztani dolgokat. Ami engem illet, csak azokban az órákban dolgozok az editorral mikor nem fogom hanyagolni kötelezettségeimet és kötelességeimet. Más embereknél talán máshogy van.

Matthias: Hetente hány órát töltesz építéssel.

Claude: A meló beosztásomtól és rendez-vous'któl fűgg. Néhány héten 20 órát és néhány héten alig 5öt.

René: Egy jót pályát építeni legalább 6-8 hétig tart. Hány órát szántál utolsó pályádra és gondolod hogy megérte a fáradságot minden szabad idődet egy pálya készítésével tölteni amit néhány óra alatt végigjátszanak olyan emberek akikkel sose fogsz találkozni?

Claude: Nem emlékszem minden órára amit építéssel töltöttem, hatalmas mennyiségű idő az biztos, de elsősorban azért készítek pályákat mert örömet okoz, és örülök ha más emberek játszanak velük és ugyanúgy örülnek.

Matthias: Mivel nem kapunk sok pályát Swájcból szeretném tudni vagy-e kapcsolatban más Pálya készítőkkel?

Claude: Sajnos nem ismerek másokat akik dolgoznak az editorral Swájcban.

Matthias: Ezt az interjút a híres Harry Lime (Orson Wells) búcsú beszéddel szeretném befejezni ahogy a mozi klasszikus The Third Man'ben hallottuk: 'Itáliában harminc évig a Borgia'k alatt hadviselés, terror, gyilkosság, vérontás volt - és produkálták Michelangelo't, Leonardo da Vinci't és a Renaissance't. Swájcban testvéri szeretet volt, öt száz év demokrácia és béke, és az mit produkált...? A kakukkos órát.' Hát, végre Swájc kijött valami még izgalmasabbal. És melegen ajánlom mindannyiótoknak hogy nézzétek meg Claude első pályáit The Lost Treasure és The Castle (Le Chateau). Nagyszerüek, de afféle észrevétlenek mindazon dolgok miatt amik követték.

Fordította: Akci